Ha vissza gondolok az általános iskolás éveimre, tisztán látom, hogy nekem az izgalom jelentett mindent. Ködbe vesznek a környezetismeret, a történelem, az irodalom órán tanultak és szinte csak annyi maradt meg, hogy a padban ülve a barátokkal együtt vártuk a szünetet jelző csengő hangját, ami 10-15 percre szabadságot, már-már felhatalmazást jelentett számunkra, hogy mehessünk játszani az aulába, rohangálni a folyosóra, vagy éppen hógolyózni télen az udvarra az „Á-sokkal”. Ezek mellett emlékszem még arra is, amikor az iskolában valami máshogy történt a megszokottnál; ha jött a védőnéni szurizni, ha kirándulni mentünk a botanikus kertbe, vagy ha éppen valaki idegen érkezett hozzánk mesélni valami különös dologról. Ezek voltak az igazi maradandó élmények, amelyek a mai napig is elkísérnek.
„Hivatástudatom” mellett ezért fontosnak érzem, hogy rendhagyó földrajzórák keretén belül meséljek utazásokról, expedíciókról, természetről, az emberről és az élményekről, hozzájárulva ezzel egy kicsit az általános- és középiskolai diákság „jövőbeli emlékeihez”.