Eső miatt, nem létező túraútvonal miatt, elszállt sd-kártya miatt, egy megbízásnál négyszer is ki kellett mennem a Vértesbe, hogy rendesen be tudjak járni és fotózni egy túraútvonalat, hogy azt követően végre elkezdhessek írni… Ja, mind ezt természetesen Debrecenből… De hát ez egy ilyen szakma…

Mert egy túraútvonal leírásakor először rá kell nézni a térképre és kiválasztani egy szimpatikus és látványos útvonalat. Ki kell kutatni, hogy nem írta-e már le valaki, azután pedig irodalmazni kell a hegységről: a történelemről, az élő és élettelen természetről, a lakóiról, a sajátosságokról és érdekességekről. Ezt követően ki kell menni a terepre, lehetőleg több alkalommal, más évszakban is, és bejárni, befotózni, tapasztalni, jegyzeteket írni. Végül, ha hazaér az ember, neki lehet esni az írásnak, amit aztán csiszolni, csiszolni, csiszolni kell. Ez az egész folyamat teszi igazán különlegessé és örömteljessé ezt a szakmát számomra.